Dolgozatunk első részében a transznatális hipnoterápia (TNH) néhány eljárását esetekkel illusztrálva mutattuk be. A második részben a módszer elméleti megalapozására teszünk kísérletet. Feltételezzük, hogy a pre- és perinatális kapcsolati trauma a nemzedékek közötti "ontológiai szeretet kommunikációját" destruktív jogosultságot kifejező üzenetekkel szakítja meg. A destruktív jogosultság az utódban tudattalan szinten ható utasításnak felelhet meg, amely pszichoszomatikus vagy pszichés betegségek formájában érvényesül. Úgy találtuk, hogy a TNH eljárásai a szülés/születés archetípusos élményeit idézik meg rituális formában. A rituális múlt a történeti múlt reprezentációját alkotja újjá mitikus és archetípusos szimbólumok segítségével. A TNH rituális és mitikus élményei megváltoztathatják a traumákkal terhes múlt jelentését. A fizikai közelség kontextusában kifejlődő többszemélyes transz egységélményt és egységtudatot hoz létre, amely maga is kollektív, rituális élmény, így egyszerre hat interperszonálisan és intraperszonálisan. Intraperszonális dimenzióban a test-lélek egység helyreállítása, azaz, az alapvető biopszichológiai szükségletek transzcendálása történik. Az új egységben az együttérzés és szeretet, végső soron a személyiség spirituális vezérlése valósulhat meg.