A rheumatoid arthritis (RA) patogenezisében kulcsfontosságú proinflammatoricus citokinek a TNF-a, IL-1 és az IL-6. A hagyományos betegségmódosító terápia mellett az elmúlt évtizedekben széles körben elterjedt és alkalmazott biológiai terápia hatékonyan csökkenti a betegség aktivitását, javítja a betegek funkcionális képességeit és életminőségét, valamint lassítja a radiológiai progressziót. A tocilizumab az első humanizált IL-6-receptor elleni monoklonális autoantitest. A szer hatékonyságát rheumatoid arthritisben 5 nagy multicentrikus III. fázisú vizsgálat is igazolta methotrexattal való kombinációban és monoterápiában egyaránt. A szerzők a DEOEC Reumatológiai Tanszéken 2009 novembere óta gyűjtik a tapasztalatokat a napi gyakorlatban alkalmazott tocilizumabkezeléssel kapcsolatban. Jelen vizsgálatban a tocilizumabkezelésben részesülő RA-s betegek adatait dolgozták fel: 35 RA-s beteg (6 férfi, 29 nő, átlagéletkor 48,2 év, az átlagos betegségfennállási idő: 11 év) esetében követték a betegségaktivitás (DAS28, ACR20, ACR50, ACR70-es válaszadás) csökkenését, a gyulladásra jellemző laboratóriumi paramétereket (We, CRP), a betegek funkcionális állapotát (HAQ), valamint a kezelés mellett fellépő mellékhatásokat. A szerzők megállapították, hogy az eltelt hónapok alatt a tocilizumabkezelés hatására szignifikánsan csökkent a betegségaktivitása, a válaszadók között a funkcionális állapot javulása és a CRP-értékek meredek csökkenése is megfigyelhető volt. Mellékhatások ritkán jelentkeztek, minden esetben reverzíbilisek voltak, de fontos a megfelelő laboratóriumi paraméterek szoros monitorozása.