A passzív mozgások beszűkülése az egyik leggyakoribb oka a vállfájdalomnak. A passzív vállmozgás csökkenése kialakulhat műtét, trauma, túlterhelés után, rotátorköpeny patológia (szakadás, tendinitis, calcificatio), illetve egyéb vállelváltozás talaján, de van ismeretlen eredetű formája is. A mozgásbeszűkülés, illetve a társuló tünetek különböző mértékben lehetnek jelen és már önmagában is rontja az ízület funkcióját. A szerzők vállízület mozgásbeszűkülés során, illetve a műtétek után alkalmazott rehabilitációs eljárásukat, illetve annak elméleti alapjait mutatják be. Ismertetik a mozgástartomány vizsgálatának egyszerű, reprodukálható módját, ami alkalmas a betegek állapotának követésére. A beteg által végezhető, nyújtó gyakorlatok menetét és neurofiziológiáját is szemléltetik. Az alkalmazott rehabilitáció alkalmas az egyik leggyakoribb vállelváltozás, a befagyott váll syndroma előfordulási gyakoriságának csökkentésére, illetve megszüntetésére.