Vizsgálat célja: A szerzők képet szerettek volna kapni a Csongrád megyei egészségügyi szakdolgozók pszichés állapotának változásáról az elmúlt 9 év alatt, illetve arról, hogy az ellátás típusa, a munkarend, az egészségügyben eltöltött évek száma miként befolyásolják a kiégés előfordulását. Vizsgálati módszerek és minta: Keresztmetszeti vizsgálatukat saját készítésű, önkitöltős kérdőívvel végezték, melyet a MESZK Csongrád megyei tagjai kaptak kézhez. Eredmények: A járó- és fekvőbeteg ellátásban dolgozók között szignifikánsan magasabb a súlyos kiégés előfordulásának valószínűsége, mint az alapellátásban tevékenykedő kollégák között. A járóbeteg ellátásban, 30 éve a pályán tevékenykedő szakdolgozók esetén 67,7%-ban jelentkeztek a kiégés tünetei. A pályája elején lévő minden harmadik ápolónál jelentkeztek a kiégés tünetei. Szignifikáns összefüggés mutatkozott a szomatikus állapot megítélése, az egészségügyben eltöltött évek száma, valamint a kiégés súlyossága között is. Az ágy mellett dolgozó ápolók körében egyértelműen emelkedett a súlyos kiégettség. Következtetések: Az ágazatot ért kedvezőtlen hatások nagymértékben rontották a szakdolgozók lelki egészségét. A zaklatott, betegségektől szenvedő pácienseket pszichésen is beteg személyzetnek kell ellátnia.