Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=95900
MOB:2011/1-2
Szerzők:Gerlinger Imre; Tóth Eszter; Török László; Réti Judit; Kett Antónia; Vóna Ida
Tárgyszavak:ASPIRIN; ORR BETEGSÉGEI; POLYPUSOK
Folyóirat:Fül-Orr-Gégegyógyászat - 2010. 56. évf. 4. sz.
[https://www.orl.hu/]


  Aszpirin intolerancia és orrpolipózis - deszenzibilizációs kezeléssel szerzett első hazai tapasztalatok / Gerlinger Imre [et al.]
  Bibliogr.: p. 249-250. - Abstr. hun., eng., ger.
  In: Fül-Orr-Gégegyógyászat. - ISSN 0016-237X. - 2010. 56. évf. 4. sz., p. 242-250. : ill.


Az aszpirin intolerancia (Al) a jellegzetes Samter tünetcsoporttal (recidiváló orrpolipózis, intrinsic asztma, az asztma tüneteienk aszpirin által okozott fokozódása, naso-oculáris tünetek) jellemezhető kórkép, melynek hátterében a membran lipoproteinek lebomlási zavara áll. Az ok a cyclooxigenase enzimek (COX-1 és COX-2) aszpirin által okozott gátlása miatt létrejövő kóros prostaglandin/leukotriene (PGE2/pLT) arány, mely proinflammatorikus hatású. A napjainkban nem a klinikai jelentőségének megfelelően kezelt kórkép időnként inkomplett tünetekkel jellemezhető, melyek megjelenési sorrendje változatos. A kórkép terápiájában szteroid inhaláció, esetenként per oralis szteroid terápia illetve az asztma protokoll szerinti kezelése, leukotrien antagonista terápia, ismételt endoszkópos melléküreg műtétek és a kísérő betegségek (pl: allergiás rhinitis) agresszív kezelése jöhet szóba. Napjainkban került előtérbe a látszólag paradox hatású aszpirin deszenzibilizációs kezelés, melynek célja a kóros PGE2/pLT arány helyreállítása. 2007 februárja és 2009 novembere között külföldön szerzett tapasztalatainkra alapozva, hazánkban első fül-orr-gégészeti intézményként 16 betegben (8 férfi és 8 nő, átlagéletkor 50,86 év) kezdtük el a kis dózisú (100 mg/nap) fenntartó kezeléssel végzett deszenzibilizációt. A beválasztás fő kritériuma recidiváló orrpolipózis és intrinsic asthma bronchiale voltak. A betegeknél 3 napos kórházi, szubintenzív osztályon való tartózkodás során, fokozatos dózisemelés mellett állítottuk be a 100 mg-os fenntartó dózist. Előzetes provokációs tesztet nem végeztünk. 9 hónapig követtük a betegeket, 3 havonta orrendoszkópiát és kérdőíves felmérést (orrmellék-üregi kérdőív, életminőség teszt) végeztünk. A 9. hónap végére a betegeink endoszkópos lelete javult, az orrmelléküregi és az életminőség tesztek is jelentős javulásról tanúskodtak. A betegek fele a kezelés 4-5. hónapja táján szaglását is visszanyerte. Mivel ismeretes, hogy recidiváló orrpolipózis és asztma együttes előfordulásakor az Al valószínűsége 85%, ezért mi célszerűnek tartjuk ezeknél a betegeknél a körültekintő deszenzibilizáció elkezdését. A 100 mg fenntartó dózis hatásosnak bizonyult, anaphylaxiás shock egyetlen esetben sem fordult elő, a panaszok javulása mellett legtöbb betegünk a gyógyszeradagját is csökkenteni volt képes. További vizsgálatok szükségesek annak eldöntésére, hogy az endoszkópos műtétek számát csökkenti-e a deszenzibilizálás. Bár protokollunk alapján a betegek 15 %-át valószínűleg feleslegesen kezeltük, az alkalmazott 100 mg dózis ugyanannyi, mint a kardiovaszkuláris prevenció céljából adott, milliók számára rendszeresen rendelt adag. Korszerű, de méregdrága, a kóros, PGE2/pLT arányt kimutatni képes in vitro immun assay-k segítségével manapság már feleslegessé váltak a hagyományos provokációs tesztek. Az Al diagnózisa ezáltal korán, akár inkomplett tünetek esetén is felállítható, s a beteg elkerüli a provokációs tesztek esetleges veszélyeit. Korán elkezdett agresszív kezelés megakadályozhatja a Samter tünetegyüttes kialakulását.