Háttér: A szkizofrénia farmakoterápiájának fő célja a tüneti remisszió elérése és a visszaesés kockázatának csökkentése, ezzel párhuzamosan a páciens funkcióképességének és életminőségének a javítása. A betegek jelentős része ugyanakkor csak részlegesen működik együtt a folyamatos gyógyszerszedést illetően. A részleges együttműködés a részleges tüneti javulás és a visszaesés egyik fő oka. A tartós hatású riszperidon injekció egyesíti a tartós hatású injekciós kezelés kontrollálható gyógyszerbevitelből származó előnyeit az atípusos riszperidon hatásosságával és tolerálhatóságával. Hazai, naturalisztikus, pragmatikus, nagy betegszámú vizsgálatból származó adatok eddig nem álltak rendelkezésre a tartós hatású riszperidon hosszú távú alkalmazásáról. Módszer: A tartós hatású riszperidon injekcióval végzett 1 éves kezelés melletti állapotváltozás felmérése és a terápiás kimenetelek (hospitalizációs mutatók) összehasonlítása a retrospektív adatokkal szkizofrén betegeknél, nyílt, megfigyeléses, multicentrikus vizsgálatban. Eredmények: Az adatgyűjtésbe 287 szkizofrén beteget vontak be, az egy éves követést a betegek 89,5%-a fejezte be. A re-misszióba került betegek aránya a vizsgálat végén 30,1% volt. A kezelés előtti egy évet a követés egy évének hospitalizációs mutatóival összehasonlítva szignifikánsan csökkent mind a kórházi kezelésre szoruló betegek aránya (64% vs követés 10%), mind a kórházban töltött napok átlaga (33,7+-54,4 nap vs követés 1,8+-6,2 nap). A vizsgálók megítélése szerint jelentős eltolódás mutatkozott a jobb foglalkoztathatóság irányába a bevonáshoz képest. Az átlagos BMI nem változott jelentősen (bevonáskor: 25,9+-4,3, a vizsgálat végén: 26,1+-4,3). Az injekció beadásával összefüggő jelentős panaszt, úgymint fájdalmat vagy feszülést - a betegek egy évig követett populációját (N=257) tekintve - az egy év alatt beadott injekciók 0,4%-ánál jeleztek. A hospitalizációkon kívül a vizsgálati készítmény alkalmazásához köthető súlyos adverz eseményt nem jelentettek. Következtetések: Az egy éves, retrospektív-prospektív, megfigyeléses vizsgálatban a tartós hatású riszperidon terápiára állított betegeknél az egy éves retrospektív időszakhoz képest szignifikánsan csökkent az alapbetegség miatti kórházi kezelések száma és időtartama. Ezzel párhuzamosan a betegek közel 1/3-a remisszióba került, és javult a résztvevők foglalkoztathatósága is. A vizsgálat adatai megerősítik a hasonló elrendezésű és célkitűzésű nemzetközi vizsgálatok eredményeit.