Az új társadalmi, politikai, piaci és intézményi struktúrák kialakulásával természetes módon együtt járó feszültségek, konfliktusok megelőzése, feloldása, az ehhez szükséges technikák, eljárások széles körű elterjesztése, valamint a változások menedzselése tette egyre sürgetőbbé, hogy a külföldön már elfogadott és jól bevált konfliktusmegoldó technikák Magyarországon is meginduljanak és elterjedjenek. A magyar jogrendszer egészén végigvonul a békés rendezésre való törekvés a kötelező együttműködés, a megegyezésre való felszólítás, a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeivel. Ezen alapelvek és elvárások alapján kijelenthető, hogy a bírói út mellett törvényeink más vitarendezési módokra is lehetőséget adnak, nevezetesen a békéltetés intézménye jól beilleszthető jogrendszerünk egészébe. A cél az, hogy olyan konstruktív konfliktuskezelési kultúra honosodjon meg hazánkban, amely a legfájdalommentesebben oldja meg a problémákat, és amelyben megszelídülhet, illetve megszünhet perlekedési kultúránk lényege, az Arany János-i verssorral jellemezhető magatartásforma: "ha per, úgymond, hadd legyen per" (idézet A fülemile c. versből).