Az invazív lobularis emlőcarcinomát - amely az emlőcarcinomák mintegy 10%-át teszi ki - szövettanilag, molekuláris genetikailag, klinikumát, metasztatizálási sajátságait tekintve különálló emlőcarcinoma-entitásnak tartják. Szemben a ductalis invazív emlőcarcinomával, késői metasztázisai főként a gyomor-bél traktust érintik. Emlőcarcinoma ritkán metasztatizál a gastrointestinumba. Általában 3-20 évvel a primer tumor felismerése után jelentkeznek a gyulladásos megbetegedést, második malignoma gyanúját keltő hasi tünetek. Az 53 éves korában meghalt emlőcarcinomás nőbeteg esetét mutatjuk be, akinél 8 évi tumormentesség után felhasi görcsös fájdalmak léptek fel, amelyek körkörös jelleggel a hátba sugároztak. A radiológiai vizsgálat Crohn-betegséget véleményezett. Az elvégzett ileumbiopszia negatív volt, a beteg ex juvantibus szteroidterápiában részesült. Mechanikus ileus lépett fel és a terminális ileum, valamint a felszálló vastagbél részleges eltávolítására került sor. Három héttel a műtét után úgynevezett késői varratelégtelenségben, peritonitis szövődményeiben meghalt. A terminalis ileum metszeteiben a beszűkült, megvastagodott bél fali rétegeit kiterjedten infiltráló kis sejtes diffúz carcinomás szövetburjánzás volt megfigyelhető. A metasztatikus carcinomás sejtek immunhisztokémiai vizsgálatokkal breast carcinoma antigénnel (BCA-1) és CA-15-3 savóval reagáltak. A beteg vörösvértest-fenotípusa alapján AB vércsoportú volt, és a carcinomás sejtek ABH vércsoport-specifikus lektinekkel és monoklonális antitestekkel intenzíven reagáltak.