Az utóbbi két évtizedben az egészségügy humánerőforrás gazdálkodásával kapcsolatban a nemzetközi vándormozgalom került a kutatások előtérbe, különösen Magyarországnak az Európai Unióhoz történt csatlakozása kapcsán. Más szakmákkal ellentétben, a fogorvosok a belföldi mobilitásra is nagyon határozottan felhívták a figyelmet, és jelezték a veszélyeket az ellátás területi egyenetlenségeinek kialakulásában. Allokációs szempontból alapvető kérdés az igények és a szakemberek találkozásának területi összehangolása. Ezt csak diktatúrákban lehet "megoldani" a munkahelyek kényszerű kijelölésével. Hazai allokációs viszonyainkat, figyelembe véve az időskori inaktívvá válás és a külföldi munkavállalás miatt felszabadult kapacitásokat, a pályára lépő új belföldi diplomások és a bevándorlók munkahely-választása szabályozza. Ezeknek a választásoknak bizonyítékokra alapozott feltárása és komplex elemzése szükséges annak érdekében, hogy az egészségpolitika a valóságból induljon ki a tervezésben és a konkrét intézkedésekben.