A Sjögren-szindróma szisztémás autoimmun kórkép, mely a szervi érintettségek szempontjából a szervspecifikus autoimmun betegségek jellemző tulajdonságait is hordozza. Az általános sejtalkotórészek ellen irányuló autoimmun gyulladás az exocrin mirigyek funkcionális károsodásához vezet, keratoconjunctivitis siccat és stomatitis siccat okoz, melyek a betegség obligát tünetei. A kórkép szisztémás jellegét mutatja, hogy számos egyéb szerv is károsodik a betegség lefolyása során. Primer formában a kórkép olyan egyéneken alakul ki, akiknek más szisztémás autoimmun betegsége nincs, míg a szekunder forma valójában arra utal, hogy a Sjögren-szindróma második szisztémás betegségként jelentkezik. A korai diagnosztika fontos lépése, hogy a jellegzetes anti-SS-A/SS-B autoantitestek már a kórkép korai fázisában felhívják a figyelmet a betegség lehetőségére. A diagnózis felállítására használt Európai/Amerikai konszenzusos Kritériumrendszer alapján a szubjektív xerostomia és xerophthalmia mellett ezek objektív tesztekkel történő megerősítése szükséges. A kétoldali, de nem szimmetrikus parotis duzzanat a betegek 20-25%-ban szintén korai tünet lehet, és kiemelkedő szerepe van a diagnosztikában. A Sjögren-szindróma szisztémás tünetei a betegség lefolyása során a betegek kb. felében alakulnak ki, és nem jellemző, hogy kezdeti tünetek lennének. A Sjögren-szindrómát az egyéb autoimmun kórképekkel való fokozott társulási hajlandóság jellemzi, melyek közül kiemelkedők az autoimmun pajzsmirigybetegségek. A diagnosztizált Sjögren-szindrómában javasolt immunszerológiai szűrővizsgálatok végzése az autoimmun pajzsmrigybetegségek irányában. A szisztémás autoimmun kórképekkel való társulás során megváltozik a betegségek lefolyása, így a korai felismerés segíti a várható tüneti spektrum megítélését, és lehetőséget ad a terápia megtervezésére, időben történő alkalmazására. A Sjögren-szindróma korai tüneteit a sicca-s komponensek alkotják, igazolásuk a klinikai diagnosztika alappillérét képezi. Bár a betegség általában larváltan zajlik, szisztémás tüneteinek időben történő felismerését jelentősen megkönnyítené az, ha rendelkeznénk olyan biológiai/szerológiai markerekkel, melyek ezeket előre jeleznék. Napjainkban a Sjögren-szindróma hatékony, korai diagnosztikája leginkább úgy érhető el, hogy a betegeket rendszeresen ellenőrizzük annak érdekében, hogy a glandularis tüneteken túl az egyéb szervek érintettsége lehetőleg még az irreverzíbilis szervi károsodások kialakulása előtt kerüljön felismerésre.