Háttér: Az egészségügy finanszírozásának helyzetén az eseti uniós és állami támogatások csak rövid távú segítséget jelentenek. Napjaink államháztartási mutatói és az ebből eredő relatív pénzhiány tovább rontják a kilátásokat az ágazat konszolidációjára. Felvetés: A jelenlegi költségvetési helyzetben megfontolást érdemelnek azok a pénzügyi megoldások, amelyek a megtakarítások mellett stratégiai változásokat is eredményezhetnek. Az elektronikus pénzhelyettesítők egészségügyben történő alkalmazása és az E-Alap részleges önállósítása előnyökkel járhat mind az állami mind az ágazati szereplők számára. Megbeszélés: Az állam pénzforgalmi szerepkörének részleges átalakítása, egy a finanszírozásban bevezetendő elektronikus szektorpénz kezelésére költségkímélő beavatkozásnak tűnik. A megtakarítási potenciál a finanszírozási összegek végfelhasználókhoz kerüléséig tartó kamatkezelésből és a mérsékelt transzfer díjakból származhat első körben. Az e-pénz felhasználhatósága az állam részére történő befizetések teljesítésére a pénzhelyettesítő mögötti fedezet tartós lekötésével másodlagos hozamot jelenthet az állami kibocsátó számára. Az e-pénz használat számára a piac szereplői megnyerhetőek, ha a megjelenő többletpénz az ágazatban marad az E-Alap bevételeként. Kiterjedt használata alacsony kamatozású piaci hiteleket teremthet a likviditás javítására, speciális formái az ágazatba juttatható kockázati tőke olcsó és alternatív forrásául szolgálhatnak. Összefoglalás: A pénzhelyettesítőkkel kapcsolatos tapasztalatok áttekintése számos lehetőséget tartogathat az egészségügy forráshiányának kezelésére, a partnerségi viszonyok elmélyítésére és hálózatos együttműködések kialakítására.