A hipertónia a kardiovaszkuláris betegségek egyik önálló rizikótényezője. Kialakulásában a krónikus stressz az egyik fontos tényező, amely a szimpatikus aktivitás fokozásán keresztül eredményezheti a hipertónia megjelenését. A szimpatikus aktivitásfokozódás hemodinamikai következményekkel is jár, de több metabolikus (inzulinrezisztencia, diszlipidémia) hatást is okozhat. A fokozott szimpatikus aktivitás ellensúlyozására a második generációs, centrálisan ható vegyületek közül a rilmenidin, az imidazolin-1 receptorok stimulációjának útján fejti ki kedvező hatását. A riimenidin (Tenaxum) szimpatikus túlsúlyt csökkentő hatása miatt széles körben alkalmazható értékes tagja a vérnyomáscsökkentők széles palettájának.