Elméleti megfontolások, és a nemzetközi kutatásokból nyert tapasztalatok alapján, a reanimálandó betegek minél korábbi hűtését javasolja a szakirodalom. Hazánkban kevés adat áll ez irányban rendelkezésre. Vizsgálatunkat 2007. január 1. és 2008. december 31. között folytattuk a szombathelyi mentőállomás kiemelt egységei által újraélesztett betegek körében. 37 fő, reanimáció közben 4°C-os infúzió helyszíni alkalmazásával hűtött, és 51 fő helyszíni hűtésben nem részesülő beteg túlélési esélyeit hasonlítottuk össze a nem, az életkor, a kiérkezésig eltelt idő, és a helyszíni EKG diagnózis (sokkolandó, ill. nem sokkolandó ritmuszavar) kontroll alatt tartásával. Eredmények: a hűtött betegek túlélési esélye a nem hűtöttekhez képest több mint hatszorosnak adódott. A nők túlélési esélyei csaknem négyszer jobbak voltak a férfiakénál. Az újraélesztés sikerességét befolyásolta a helyszíni EKG diagnózis is, a sokkolandó ritmuszavarban szenvedők túl-élési esélyei háromszor nagyobbak voltak, mint a nem sokkolandó ritmuszavarban szenvedő betegeké. A betegek életkora és a kiérkezés ideje nem befolyásolta a reanimáció sikerességét. Következtetés: Eredményeink szerint a reanimáció alatt megkezdett hűtés a reanimáció sikerességét nagymértékben növeli.