Az Egészségügyi Világszervezet (WHO: World Health Organization) becslése szerint világszerte közel 13 millió ember hal meg kardiovaszkuláris betegségben. Az Európai Unióban élő férfiaknál (a csatlakozó országok felvétele előtt) a halálesetek 29-49%-át okozták kardiovaszkuláris megbetegedések (Spanyolországban 29%, Svédországban 49%). A nőknél ez az arány 36% és 59% között változott (Franciaország: 36%, Ausztria: 59%). A krónikusan megemelkedett vérnyomás szorosan összefügg a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás növekedésével. Az emelkedett vérnyomás és a kardiovaszkuláris megbetegedések közötti összefüggés állandó, folyamatos, és független minden egyéb kockázati tényezőtől. A 40-69. életévben minden 20 Hgmm szisztolés, illetve 10 Hgmm-es diasztolés vérnyomás-emelkedés több mint kétszeresére növeli a stroke miatti halálozást, és kétszeresre növeli az iszkémiás szívbetegség és egyéb vaszkuláris eredetű halálozást. A kardiovaszkuláris megbetegedések meghatározó tényezői multifaktoriálisak, a hipertónia kezelésére vonatkozó irányelvek a vérnyomás célértékre történő csökkentése mellett az egyéb kockázati tényezők egyidejű mérséklését javasolják. A legutóbbi irányelvek (JNC-7, Európai Hypertonia Társaság/Európai Kardiológiai Társaság, Egészségügyi Világszervezet, MHT 2009) egységesen foglalnak állást abban, hogy a magas vérnyomású betegeknél a vérnyomást 140/90 Hgmm érték alá kell csökkenteni, míg fokozott kardiovaszkuláris kockázat esetén (szívbetegségek, vesebetegségek, diabétesz) <130/80 Hgmm az elérendő célérték.