1946-ban az Egészségügyi Világszervezet következőképpen határozta meg az egészséget: az egészség a teljes testi, lelki és társadalmi jóllét, és nem egyszerűen a betegségek vagy fogyatékosságok hiánya. Ezt követően, a XX. század második felében jelentős kutatások indultak meg az egészség, jóllét, életminőség tárgyában párhuzamosan a szociológia, pszichológia és orvostudomány területén, kibontakoztak és jelentős erővé váltak a fogyatékkal élők érdekérvényesítő mozgalmai. Ezen folyamatok során megszületett és általános érvényt nyert az egészségi állapot Engel-féle biopszichoszociális modellje, valamint olyan, ma általánosan használt fogalmak, mint pl. az életminőség, egészséggel összefüggő életminőség, fogyatékosság és az ezek mérésére szolgáló eszközök. Szerzők bemutatják e fogalmak átalakulása következtében az orvoslás szemléletében létrejött paradigmaváltást, röviden ismertetik a "Funkciók nemzetközi osztályozása" rendszerét és e változások jelentőségét és szerepét a mindennapi orvosi gyakorlatban.