A közlemény célja, hogy áttekintést adjon a pajzsmirigyfunkció megítéléséről egészséges nők normális és patológiás lefolyású (hyperemesis gravidarium, mola hydatidosa) terhessége során. Ezenkívül kitér a tartós pajzsmirigybetegségben (hypothyreosis, hyperthyreosis, pajzsmirigy-carcinoma) szenvedő terhesek terápiamonitorozására is. A munka elsősorban a külföldi endokrin társaságok jelenleg érvényben lévő irányelveire támaszkodik. A magyar viszonyokra is alkalmazható ajánlásokat és evidenciákat a bizonyítékon alapuló medicina módszerének megfelelően az Európai Endokrinológus Társaság (ESE) konszenzusa által megállapított szintekbe sorolja. A szerzők hangsúlyozzák, hogy az egészséges terhesekben a gesztációs hetekre meghatározott referenciatartományok nélkül lehetetlen megítélni a pajzsmirigydiszfunkciót, és ezt minden módszerre - különösen a szabadhormon-szintek tekintetében - külön-külön kell meghatározni. A terhesség első harmadában ritkán előforduló hyperemesis gravidariumban a biokémiailag bizonyítható hyperthyreosisnak szinte alig van terápiás konzekvenciája, hisz a hCG-csúcs csökkenése után magától is rendeződik. Mola hydatidosában - vagy más gesztációs trophoblastikus megbetegedések esetén - pajzsmirigydiszfunkció irányába csak akkor végezzünk vizsgálatot, ha a klinikum felveti a hyperthyreosist, mert a beteg a szabad pajzsmirigyhormonok (fT4 és fT3) rendkívül magas szintjei ellenére euthyreosisos is lehet.