A szív- és érrendszeri kockázat becslésére korábban kialakított rendszerek (framingham, SCORE) mellett elfogadottá vált, hogy az összes ismert rizikófaktort figyelembe kell venni és megfelelően, célérték eléréséig kezelni. A rizikófaktorok összességét globális kardiometabolikus kockázatnak nevezzük. A IV. Konszenzus konferencia meghatározta a globális kardiometabolikus kockázat egyes tényezőit. Ennek megfelelően nagy kockázattal rendelkezőnek tekintendő az egyén, ha legalább három hagyományos kockázattal (dohányzás, hasi elhízás, hipertónia, hiperkoleszterinémia és/vagy magas LDL-C, alacsony HDL-C) bír, és legalább egy jelen van a "reziduális" kockázati elemek közül: szénhidrátanyagcsere-zavar (IFG vagy IGT), emelkedett éhomi vagy posztprandiális trigliceridszint, magas húgysavszint, alvási apnoe, abban az esetben is, ha a rá jellemző SCORE-érték kisebb, mint 5%. A "reziduális kockázatok" közé sorolható még: az inzulinrezisztencia (clamp, HOMA), a gyulladás (hsCRP), a protrombolikus állapot jelzői (fibrinogén, PAI-a, homocisztein), az apoB, Lp(a) és apoAI.