A terheléses EKG-vizsgálatok a kardiológiai gyakorlatban régóta használt és elterjedten alkalmazott vizsgálatok. Bár számos indikációval végzünk terhelést, többségében a terhelés provokálta szívizom vérellátási zavar kimutatása, illetve a prognózis meghatározása a kérdés. Ehhez a terheléses EKG letisztult eszköztárral járul hozzá. A szerző két területen végbement látványos változásokkal foglalkozik részletesen. A vizsgálat használata szívizominfarktus után nem a terheléses EKG-vizsgálat, hanem az infarktusellátás megváltozása miatt érdemel figyelmet. Perkután koronária-revaszkularizációval (PCI) kezelt ST-elevációs infarktus után a terhelésre provokálódó ST-depresszió hátterében csak részben áll angiográfiával kimutatható koszorúér-szűkület, más esetekben a PCI okozta endothelsérüléssel, mikrovaszkuláris eltérésekkel kell számolnunk, így a terheléses EKGváltozások megbízhatósága csak mérsékelt. A vizsgálat prognosztikus szerepe is változik, a prognosztikus erő és tényezők függnek a betegpopuláció összetételétől. A szívelégtelenséggel élő betegek várható prognózisának meghatározása is sokat változott. A csúcs oxigénfogyasztással jellemzett terhelhetőség prognosztikus határértékeinek változása mellett új prognosztikus indexek jelentek meg. Elsősorban a terhelés alatti ventiláció fokozódásának, illetve a megbomlott légzésszabályozás kimutatásával tudjuk azonosítani a rosszabb prognózissal bíró betegeket.