Az ateroszklerózis talaján létrejövő kardiovaszkuláris betegségek másodlagos megelőzésében a diszlipidémia csökkentése, illetve megszüntetése a leghatékonyabb kezelés. A lipidcsökkentés optimális mértéke a különböző veszélyeztetettségű csoportokban a nagy multicentrikus tanulmányok alapján kialakított lipid "célértékekben" határozható meg. Hazánkban korábban a CÉL-vizsgálat (2003), majd a REALITY (2004 és 2007) felmérések vizsgálták, hogy a nagy és igen nagy kardiovaszkuláris rizikójú betegek milyen arányban érték el a lipid-célértékeket. A MULTI GAP-vizsgálat összesen 2849 nagy és igen nagy rizikójú beteg lipidcsökkentő kezelésének eredményeit mérte fel belgyógyász, diabetológus, kardiológus, neurológus szakmai képviselői, illetve háziorvosok adatai alapján. Külön vizsgálták a statin, a fibrát és a koleszterin felszívódását gátló ezetimib lipidfrakciókra gyakorolt hatását. Értékelték a lipid-célértékek elérésének százalékos arányát, és az eredményeket egybevetették a korábbi CÉL és REALITY 2007 hasonló adataival. Megállapították, hogy az összkoleszterin és alacsony denzitású lipoprotein (LDL-C) értékek a nagy rizikójú betegekben az elmúlt 4 évben folyamatosan csökkentek, és ez a nagyobb hatékonyságú és emelt dózisú statinok, és a több támadáspontú kombinációs kezelés szélesebb körű alkalmazásával magyarázható. Még mindig 50% feletti az olyan nagy kardiovaszkuláris rizikójú betegek aránya, akik LDL-C-értéke 3,0 mmol/l felett van. Ezekben a betegekben az elégtelen statinhatás esetén kézenfekvő a koleszterin feszívódását gátló ezetimib kombinációs alkalmazása.