Definíciószerűen a 35 éves vagy idősebb korban kezdődő, kezdetben legalább fél évig inzulinkezelésre nem szoruló, szigetsejt-specifikus autoantitest-pozitív cukorbetegséget sorolják a lassan kialakuló felnőttkori autoimmun diabetes kórformába. Az immun-genetikai analízis és az inzulinszekréció progresszív csökkenése alapján a szerzők állást foglalnak amellett, hogy ez a cukorbetegség-forma az autoimmun eredetű 1-es típusú diabetes klinikai spektrumának a része. A klinikailag 2-es típusúként diagnosztizálható diabeteszes esetek legalább 10%-át képezi. Az elkülönítés klinikai jelentősége, hogy e betegek viszonylag gyorsan szorulnak inzulinkezelésre, sőt a kórisme felállításakor valószínűleg érdemes az inzulinkezelést elkezdeni, s nem kísérletezni az orális vércukorszint-csökkentő kezeléssel. Az elkülönítő kórisme tudományos jelentősége, hogy a klinikai diagnózis alapján alkotott 2-es típusú cukorbeteg-csoportot "szennyezi" a lassú kialakulású autoimmun diabetes és befolyásolhatja a genetikai és intervenciós tanulmányok eredményeit.