A neuropszichológiai rehabilitáció alapja a változásra és a változtatásra való hajlandóság, képesség. Változtatni - szándékoltan - csak azon a problémán lehet, aminek tudatában vagyunk, így mondhatjuk, hogy a rehabilitáció egyik alapvető mozgatórugója a tudatosság. Ennek ellenére nagyon hiányos a tudásunk a tudatosság természetéről és vizsgálatáról. A gyakorlati szakemberek előtt is jól ismert az anozognózia jelensége, és annak negatív következményei, ám annál kevesebbet tudunk arról, hogyan lehet hatékonyan elősegíteni a betegségbelátást. Cikkünkkel ezt a hiányt szeretnénk pótolni. Az elmúlt 20 év tudatosság szakirodalmának áttekintése alapján felkínálunk néhány olyan új szempontot, amiket megfontolásra érdemesnek látunk az egyénre szabott rehabilitációs terv kidolgozásánál. Figyelembe véve az éntudatosság különböző vektorait (ébrenlét, tapasztalás, mentális állapotok tulajdonítása), különböző szintjeit (intellektuális, felmerülő és előrejelző), valamint hogy a beteg a gyógyulás mely szakaszában van, olyan rehabilitációs tervet dolgozhatunk ki, ami során differenciáltabban és pontosabban fogalmazhatjuk meg az adott szintekhez és szakaszokhoz illeszkedő terápiás célt. A realisztikusabb célok megvalósítása során a betegnek lehetősége és bátorsága is lehet arra, hogy felfedezze képességeit, szembesüljön hiányosságaival, továbbá elégedettebb lehessen önmagával.