Szerzők 3 újszülöttkori spontán kialakult, különböző etiológiájú (AT III, súlyos asphyxia, illetve újszülöttkori szepszis) aorta trombózisos esetüket ismertetik. Irodalmi adatok alapján áttekintik az aorta trombózis gyakoriságát, rizikótényezőit, etiológiájának változatosságát. Elemzik a diagnosztikus lehetőségeket, hangsúlyozzák, hogy az aorta trombózis diagnózisának felállításához és az etiológia bizonyításához a fizikális vizsgálat (alsó és felső végtagok RR grádiense, nem tapintható femorális pulzus), a képalkotó eljárások (Doppler UH, color Doppler UH, echokardiográfia, MRA), a laboratóriumi vizsgálatok (thrombotikus alvadási státus és a thrombofília etiológiai lehetőségének bizonyítása) eredményeinek együttes ismerete szükséges. Az aorta trombózis kezelésének elméleti lehetőségei közül (antikoaguláció, thrombolízis, thrombectomia) a választandó terápiát a beteg általános állapota, a thrombus által okozott tünetek súlyossága, illetve a kiváltó ok figyelembevételével kell meghatározni. A legkevesebb mellékhatással rendelkező antikoaguláció melletti szubtitúció (AT 111, protein C) önmagában is eredményes lehet, de a tünetek súlyosbodása szükségessé teszi a fibrinolízis megkezdését (amelyhez ma az rTPA-t ajánlják) és ha ezekre sincs kedvező válasz, a véralvadási státus rendezését követően sebészi beavatkozás jöhet szóba.