A nanorészecskék méretéből adódóan mind az expozíció, transzlokáció, mind pedig a penetráció terén eltérő tulajdonságaik következtében a várható biológiai hatások jelentősen eltérhetnek a nagyszemcsés anyagformákétól. Az eltérő hatás felderítése a nanotechnológiai anyagok felelősségteljes alkalmazása szempontjából elengedhetetlen. Számos egyéb mellett a nanopartikulumok expozíciója leggyakrabban inhaláció útján történhet. Az inhaláció útján a tüdőbe jutó nanopartikulumok hatásának vizsgálata elsősorban az elsődleges védelmi vonalat képező sejtekre, az alveoláris makrofágokra (AM) és a II. típusú pneumocitákra (P2) gyakorolt hatása miatt kiemelt jelentőségű. Vizsgálataink során a nikkel-, vas- és cinkoxid tüdősejtekre gyakorolt hatását tanulmányoztuk in vitro lektinhisztokémiai módszerrel Crl:CD(SD) hím patkányok primer AM és P2 sejttenyészetein, valamint humán tüdő alveoláris carcinoma epitheliális (A549) sejtkultúrán. A 24 órás expozíció hatását 0.1, 0.5 és 1 mg/mL nikkeloxid (>100nm), 1, 5 és 10 mg/mL vas(III, II-III)oxiddal (20-30nm) és 1, 5, 10, 25, 50, 100 mg/mL cinkoxid (<100nm) oldattal vizsgáltuk. NiO kezelés hatásaként, mindhárom sejttípusnál már 0.1 mg/mL koncentrációnál a sejtek majdnem 50%-nál részleges membrán-festődést tapasztaltunk, az 1 mg/mL koncentrációnál a sejthatárok 5-10%-a festődött. Fe(III)O és Fe(II-III)O esetében, az AM és P2 sejteknél a legmagasabb (10 mg/mL) koncentrációval történő mérgezés hatására töredeztek fel a sejtmembránok, míg a humán A549 sejteknél már az 1 mg/mL-es kezelés hatására is. A ZnO-ra kevésbé voltak érzékenyek a sejtek, a 10mg/mL-es kezelés okozott nagyobb mértékű membránkárosodást, az 50mg/mLes koncentráció hatására már jelentős sejtszám-csökkenés is tapasztalható. E vizsgálatok eredményeként tehát megállapíthatjuk, hogy a különböző nanoméretű fém-oxidok membránkárosító hatásúak mind a patkány mind a humán tüdősejtekben.