A keringő endotheliális progenitorsejtek (EPC) képezik a reendothelizáció és az angiogenezis legfőbb forrását. Kardiovaszkuláris rizikótényezők és kórfolyamatok fennállásakor a keringő EPC-szám és azok funkciója jelentősen változik. Koronarográfia során igazolt koszorúér-betegség esetén az EPC-szám a kardiovaszkuláris halálozás, az első major kardiovaszkuláris esemény, a revaszkularizáció valamint a rehospitalizáció független prediktora. Akut miokardiális iszkémia és szívelégtelenség esetén az EPC-szám átmenetileg megemelkedik. Feltételezhető, hogy az EPC-nek a neovaszkularizáció serkentésén keresztül szerepe van a miokardium regenerálódásában és a kóros szívizom remodelling megelőzésében miokardiális infarktust követően. Számos klinikai tanulmány eredményei alapján, akut miokardiális infarktust követően alkalmazott autológ EPC-transzplantáció egyéves utánkövetés során az EPC-transzplantációban nem részesült csoporttal összehasonlítva javította a balkamra-funkciót, illetve a szívizom kontraktilitását. Az endotheliális progenitorsejtek csontvelői mobilizációjának, proliferációjának, adhéziójának és differenciálódási folyamatainak pontosabb ismerete segítséget nyújthat az endotheliális progenitorsejtek kardiovaszkuláris kórfolyamatokban játszott szerepének részletesebb feltárásában, valamint terápiás célú felhasználásában.