Az eredményes és hatékony népegészségügyi program kivitelezéséhez szükséges a összehangolt aktivitás mind az egészségügyi ellátórendszer egyes szintjei között, mind az egészségügyi rendszer és a páciensek kapcsolatában. A cikk azon struktúrák elemzését végzi, amelyek a háziorvosi szinten történő kardiovaszkuláris rizikómenedzsment folyamatát befolyásolják, leírva annak erősségeit és gyengeségeit, rávilágítva a javítás lehetőségeire, valamint a kihívásokra, amelyek kiküszöbölése lényeges a sikeres végrehajtás érdekében. A prevenciós folyamat kulcsszereplője a páciens, akinek aktív részvétele nélkül a próbálkozások nagy valószínűséggel elméleti szinten maradnak, így azok a kommunikációs stratégiák, amelyekkel aktív részvételük megnyerhető, az egészségügyi szakemberek által elsajátítandóak.