A tanulmány azoknak a családoknak a terápiájáról szól, amelyekben a serdülő önállósulási törekvése leválási problémát jelent. A tanulmány fő gerincét a hatékony nevelői megközelítést segítő többlépcsős terápiás stratégia kifejtése alkotja. A háromszakaszos családterápia összetevői: szülői alrendszer megerősítése, indirekt nevelési attitűd kialakítása, készségfejlesztés. Eredményeként a szülő és a serdülő felnőtt felnőtt pozícióban tárgyalhat egymással egy-egy jól körülhatárolt feladat megoldását illetően. Közben a szülő begyakorolhatja azokat a készségeket, melyek a serdülő neveléséhez szükségesek, a serdülő pedig elsajátíthatja azokat a készségeket, amelyek a felnőtt élethez szükségesek. A szerző kiindulópontja szerint a családterápiás helyzet nem érvényteleníti, hanem integrálja a szülő és a serdülő közötti nevelési szituációt. A serdülőkori leválásos problémák családterápiája során főként a családi élet szabályozásában jelentős szerepet játszó társas készségek - empátiás készség, konfliktuskezelési készség-, valamint a serdülőkori identitáskereséshez szorosan kapcsolódó önismereti készség fejlesztésére helyeződik a hangsúly. A szükséges készségek fejlesztését helyzetgyakorlatok, szerepjátékok, együttműködésen alapuló családi feladatok, illetve ezek közös elemzése segíthetik.