A mentális zavarok kezelése legtöbbször hosszabb időtartamot ölel fel, ezért a hatékony és eredményes kezelés nem képzelhető el pácienseink együttműködése nélkül. A szakirodalmi adatok szerint ez azonban korántsem problémamentes, a mentális zavarban szenvedők közel fele csak részben működik együtt a terápiával. Az adherencia fogalmának, jelentőségének és gyakoriságának tárgyalása után részletesen foglalkozom azokkal a háttértényezőkkel, melyek kulcsfontosságúak a kezeléssel való együttműködés szempontjából. Ezek között kiemelt jelentőségűek a páciens, a kezelőorvos, az orvos-beteg kapcsolat, a mentális zavar és az alkalmazott medikáció sajátosságai, továbbá említést érdemel a páciensek egészséggel és betegséggel kapcsolatos vélekedése is, mely alapvetőn befolyásolja a kezeléssel kapcsolatos adherenciát. Írásomban az adherencia javításának lehetőségeit is áttekintem, ezek között a hatékony kezelés alapjául szolgáló pszichoterápiás, pszichoedukatív és farmakoterápiás szempontokat is. Mivel a nem megfelelő vagy részleges együttműködés jelentős mértékben csökkenti a gyógyulás esélyét és növeli a visszaesés valószínűségét, a mindennapi gyakorlat szempontjából nagyon fontos az adherencia problémáinak felismerése és javítása, hiszen csak így érhető el pácienseink teljes és tartós gyógyulása, mely lehetővé teszi életminőségük helyreállítását is.