2-es típusú diabétesz kialakulása során az inzulinrezisztencia megelőzi a bétasejt-működés károsodását, a posztprandiális vércukorszint emelkedése pedig megelőzi az éhomi hiperglikémiát. Az alfa-glükozidáz gátló acarbose a szénhidrát-felszívódás gátlása révén hatását az inzulinrezisztencia és a posztprandiális vércukorszint csökkentése útján fejti ki. Így adása feltétlenül a diabébesz kórfejlődésének korai szakaszában indokolt. Az acarbose alkalmazási előirata nem változott, mind 1-es típusú diabéteszesekben, mind pedig 2-es típusú diabéteszesekben alkalmazható, utóbbiakban monoterápiaként, illetve kombinációs kezelés részeként egyaránt. Az acarbose azon kisszámú hatékony orális antidiabetikumok sorába tartozik, amelyek alkalmasak a kardiovaszkuláris kockázat csökkentésére is. Alkalmazása során biztonságossági aggályok nem merültek fel. Huszonnégy órás vércukorprofilok adatait elemezve a markáns reggeli vércukor-emelkedés optimális anyagcserekontroll mellett is kimutatható. 2,2 mmol/l-t meghaladó posztprandiális vércukor-emelkedés a 7% alatti HbA1c-vel rendelkező betegek kétharmadában áll fenn. Szakmai (és nem financiális) mérlegelés alapján acarbose reggel történő adása csaknem valamennyi cukorbetegben indokolt és javasolható.