Az endoszkópos eljárások egyre nagyobb szerepet kapnak számos sebészi specialitásban, így a nőgyógyászatban is. A minimál-invazív módszerek előnyei mind a páciensek, mind a költséghatékonyság szempontjából nyilvánvalóak. Manapság már komoly daganatsebészeti beavatkozások is végezhetők laparoszkópia útján. Természetesen a magasszintű műtéti jártasság megszerzése hosszú időbe telik, és csak olyan intézetben lehetséges, ahol az endoszkópos eljárásokat a napi rutin tevékenység részeként végzik. Általános elv, hogy minden kollégának azt a típusú beavatkozást kell alkalmazni az adott kórkép kezelésében, amelyben a legnagyobb jártassággal rendelkezik. Ezzel a lehetséges szövődmények előfordulása is csökkenthető. Ha azonban műtétet végzünk, szövődmények is előfordulhatnak, amelyek mielőbbi felismerése és ellátása kulcsfontosságú a maradandó károsodások és lelki terhelés elkerülése szempontjából. A páciensek panaszainak és tüneteinek helyes értékelése, illetve tevékenységünk (beleértve a betegek észlelését is) pontos dokumentálása egyre hangsúlyosabb része orvosi munkánknak. A műtét utáni szövődmények felismerésében komoly szerep hárul az alapellátásban dolgozó kollégákra is, akikkel a szoros együttműködés és kapcsolattartás minden kórházi orvos számára alapvető fontosságú.