Évtizedek óta megfigyelhető a boncolások számának csökkenése, de ennek okai talán nem elég átfogóan tárgyaltak. A graduális és posztgraduális képzés, az utóbbi évtizedekben végrehajtott curriculumreformok és megváltozott oktatási módszerek mind hozzájárultak a boncolások háttérbe szorulásához. Továbbá a klinikusok és patológusok megváltozott attitűdje, a diagnosztikus tesztek feltételezett megbízhatósága, a leletezés minősége és a jogi szabályozás megváltozása csökkentették a boncolások szerepét. A boncolás mindig is az egyik vezető módszere lesz a medikusoktatásnak, illetve jelentős szerepet fog betölteni a betegellátás jó minőségének fenntartásában. Az érintett területek (graduális és posztgraduális képzés, minőségbiztosítás, egészségügyi statisztikák, forráselosztás, kutatás) bemutatásával próbáljuk szemléltetni a boncolások sokrétű szerepét a mai és remélhetőleg a jövő orvostudományában. Ha megerősítjük a boncolások presztízsét, az az eljövendő generációk szakmai fejlődését is szolgálja, illetve biztosítja az egészségügyi ellátórendszer bizonyítékokon alapuló szakmai kontrollját.