A feltételezett kórokozó elleni hatékonyságon túlmenően a terhességben és a szoptatás idején alkalmazott antiinfektív gyógyszerekkel szemben alapvető farmakodinámiás elvárás az, hogy ne okozzanak károsodást a magzatban, ill. a szopó csecsemőben. A megtermékenyítés után két héttel indul meg az embrió differenciálódása; ebben az időszakban (organogenezis, az első trimeszter végéig) a legnagyobb a gyógyszer okozta teratogenitás veszélye. A terhesség második-harmadik trimeszterében adott szerek a magzat növekedési zavaraihoz vezethetnek (foetopathia). A terhességben megváltozik a gyógyszerek kinetikája. A gyógyszerelimináció sebessége a keringő vértérfogat megnövekedése, a fokozott vesevéráramlás, továbbá a cytochrom P450 enzimek fokozott működése miatt fokozott. Befolyásolja a gyógyszereliminációt az emelkedett oestrogenés progesteron szint is. A gyógyszer-szintek a 3. trimesterben a nagyobb eloszlási térfogat és a magzati sequestratio miatt 10-50 %-kal alacsonyabbak. A renalis úton ürülő vegyületek csúcskoncentrációja alacsonyabb, felezési ideje rövidebb. A penicillin-, a cefalosporinés az erythromycin szintek lényegesen alacsonyabbak (nem tudni azonban, van-e utóbbinak gyakorlati jelentősége). Fontos tudni, hogy az erythromycin kivételével mindegyik antibiotikum átjut a méhlepényen keresztül a magzatba, ill. többségük az anyatejbe is.