A II. világháború tragikus következményeként 1944-től kényszerű népvándorlás kezdődött Tolna megyében Bonyhád környékén, a Völgység falvaiban. A Bácskát, Baranyát megjárt 3000 bukovinai székely család a kitelepítésre ítélt svábok lakta falvakban talált új otthonra. Közöttük gyakori volt a trachoma. A Völgység lakosságának 15%-a lett fertőzött, amely arány a legmagasabb volt Magyarországon. A betegségelleni küzdelemmel a pécsi szemészt, dr. Strilich Lajost bízták meg, aki 1947-ben Bonyhádon kezdte meg munkáját. Közel 500 000 szűrést végzett munkatársaival. Trachomagondozót, fektetőt, majd szemészeti osztályt, kórházat szervezett és vezetett. Munkája eredményeként a nyilvántartott trachomások száma az 1948-ban 1524 regisztrált esetről 1959-ben 97-re csökkent, majd Tolna megye fokozatosan trachomamentessé vált.