A cukorbetegség mindkét típusában fokozott a szív- és érrendszeri elváltozások kockázata. Ez a nagy kockázat nemcsak a szív vérátáramlásának súlyos zavarában és végül ischaemiát előidéző koszorúér-betegség gyakoribb előfordulásában jelentkezik, hanem a szívelégtelenség és autonóm cardialis neuropathia gyakoribbá válásában is megnyilvánul. Cukorbetegségben a fokozott szabadzsírsav felhasználás miatt sérül ugyanis a szívizomzat energiát termelő anyagcseréje. A myocytolysis, apoptosis, endothel-diszfunkció, kalciumtúlterhelés, a súlyos szimpatikus és paraszimpatikus idegkárosodás, valamint a szívizomzat szerkezeti átalakulásáért felelős vérátáramlási tartalékcsökkenés, kísér-keringési zavar, fokozott véralvadékonyság és csökkent fibrinolysis következtében pedig károsodik a szívműködés. A szív kóros szerkezeti és működési változásainak kialakulását cukorbetegségben elősegíti továbbá az oxidatív stressz, valamint a megnövekedett nem enzimatikus glikáció is. Mindezen kórfolyamatok és károsodások hozzájárulnak a szívelváltozások kockázatának növekedéséhez, illetve a szívizomzat sajátos kórfolyamatainak lefolyásához. Ezen összetett kórfolyamatok bonyolultsága miatt nyilvánvaló, hogy a szív kockázati tényezőinek csökkentéséhez, illetve azok lehető legsikeresebb kezeléséhez segítséget - amennyire az egyáltalán lehetséges - csak az igen gondosan felállított, korai diagnózis, valamint az étrendet, a fizikai aktivitást és bölcs gyógyszerelést magában foglaló, többtényezős kezelés nyújthat.