A szerzők a funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása alapján mutatják be az orvosi, pedagógiai, foglalkozási és szociális rehabilitáció fogalomrendszerét. Elemzik az orvosi rehabilitáció szakmai feltételeit, a másodlagos károsodások jelentőségét, megelőzésük fontosságát. A rehabilitációs szükséglet hazánkban pontosan nem ismert. A rehabilitálandók száma függ a primer és szekunder prevenció eredményességétől, és a fogyatékos emberek számától. A rokkantnyugdíjasok száma jelentősen csökkenthető lenne, ha a hivatalos szervekben, vagy a kérelmezőkben meg lenne a szándék a munkába állásra. A megfelelő rehabilitációs ismeretek sajnos mind döntéshozói, mind ellátói oldalon hiányosak hazánkban. A fogyatékosság, illetve a rehabilitáció hazai költségeit nem ismerjük. Külföldi adatok alapján a rehabilitáció az indirekt költségek csökkentése révén jelentős megtakarítást eredményez.