A szerző történeti nézőpontból vizsgálja a két tudományterület kapcsolatát, különös tekintettel a kognitív-magatartásterápiai irányzatokra. Először is megállapítja, hogy a pszichoterápiás gondolkodás fejlődése a szellemtörténet fejlődésének szerves része. Számos példával támasztja alá, hogy a pszichoterápiás gondolkodás alakulása a filozófiai gondolkodás fejlődésével párhuzamba állítható. Elemzi a dekonstrukció jelenségének a pszichiátriában és a pszichoterápiában játszott szerepét, és rámutat a folyamattal szembenálló törekvésekre (konstruktivizmus). Kiemeli a magatartásterápiai iskola fejlődésének legújabb irányzatait, és megvilágítja ezek hátterét jelen korunk filozófiai gondolkodásában. Másodszor rámutat arra, hogy a pszichoterápiás gyakorlat és a különböző módszerek szaporodása folyamatosan felvet filozófiai kérdéseket is. Részletesen foglalkozik a Franki féle logoterápia, valamint a kognitív irányzatok fejlődésének filozófiai vonatkozásaival. Példaként utal a vallások, a spiritualitás kategóriájának előtérbe kerülésére korunk pszichoterápiai gondolkodásában. Végül a német nyelvterületen bekövetkező fejlődés példáján ismerteti egy új szakterület, a filozófiai tanácsadás kibontakozását és jelenlegi helyzetét.