A pénzügyi és gazdasági világválságot megelőző évek jelentős gazdasági és társadalmi fejlődése, illetve az egészségügyet érintő demográfiai, gazdasági, technikai-technológiai és ökológiai sokk- hullámok a munka világában az új kihívások sorát hozták magukkal. Mindez a munkavállalók egészségkárosító és biztonságát veszélyeztető kockázatainak számát és a kockázatok megoszlását megváltoztatta, de a munkahelyi környezet változatlanul 1-3 nagyságrenddel veszélyesebb valamennyi más részkörnyezetnél. A szerző elemzi az új, illetve az újonnan megjelenő jelentős kockázatokkal együtt járó új kihívásokat; ezek közül részletesebben foglalkozik a növekvő kockázatot jelentő halálos kimenetelű foglalkozási eredetű daganatos megbetegedésekkel, a munkahelyi stresszhez kapcsolódó egészségkárosodások, az idősödő munkavállalók részarányának megnövekedéséből eredő kockázatok jelentőségével, illetve az új technológiákhoz (pl. nanotechnológia) kapcsolódó egészségkárosító expozíciókkal. Arra következtet, hogy a 21. század új kihívásainak eredményes kezelése érdekében egyrészt korszerűsíteni kell a munkahelyi primer prevenciót, másrészt, különös tekintettel az idősödő munkavállalók részarányának növekedésére, továbbá a munkavállalóknak a lakossági szűrővizsgálaton való kis arányú részvételére, a foglalkozás-egészségügyi szolgálat szélesebb körű bevonásával bővíteni szükséges a munkavédelem szekunder prevenciós (szűrési) feladatait. Végül az átfogó közegészségügyi biztonság megvalósítása érdekében a szerző javasolja a munkavédelem szerkezetének és funkciójának áttekintését, a munkavédelem inszufficienciájának (pl. foglalkozási megbetegedések, munkabalesetek hiányos bejelentése) megszűntetését.