Magyarországon évente közel 6000 beteg részesül krónikus vesepótló kezelésben. 2008-ban a betegek 88%-a hemodialízis, 12%-a peritonealis dialízis kezelésben részesült. A transzplantációk száma 2008-ban 237 volt, előző évekhez viszonyítva ez a szám csökkent. Mindezt figyelembe véve az életet "fenntartó" dialíziskezelésnek hosszú távon minden részlete nagyon fontos. A dialíziskezelés technikai fejlődése mellett a betegek életminőségét, a dialíziskezelés minőségét és a betegek túlélését nem egy tényező határozza meg. A túlélést alapvetően befolyásolja a betegtulajdonság, az alapbetegség, a társbetegség, a szövődmény. A veseelégtelenség késői felismerése, a korai szakban elvégzett nefrológiai szakvizsgálat jelentősen befolyásolhatja a beteg életkilátásait, tehát a szakambulanciára küldés, az időben történő gondozásba vétel fontos. Nincs ilyen egyértelmű állásfoglalás a túlélésre vonatkozóan a dialíziskezelés megkezdésének idejéről, a kezdéskori glomerulusfiltrációs ráta értékéről és annak jelentőségéről. A beteg kellő felvilágosítása után ma már szabadon tudunk választást ajánlani a peritonealis dialízis- és a hemodialízis-kezelés között. A dialíziskezelés technikai és a krónikus veseelégtelenség hosszú távú szövődményeinek a csökkentése, valamint a túlélés növelése érdekében a dialíziskezelés minőségét a biológiailag kompatibilisebb vagy nagyobb felületű membránok kifejlesztésével, a membrántulajdonságok között a filtrációs képesség növelésével és a membránpólusok növelésével, változtatásával lehetett elérni. Ha segítségül hívjuk az aktuális szakmai irányelveket a különböző dialízismodalitás választásához meglepően kevés ajánlást találunk, amely segítené a választást vagy iránymutatást adna