Az 1997. évi CLIV. Törvény az Egészségügyről az ápolók kötelező érvényű feladataként előírja a tanácsadás nyújtását a betegek/kliensek számára a betegvezetés során. Jelentősége ellenére azonban az említett tanácsadáshoz szükséges feltételek teljesülését célzó vizsgálatok száma rendkívül kevés. A vizsgálat célja volt ezért feltárni a segítő kapcsolat alapelveinek érvényesülését, valamint az alkalmazott tanácsadói stílusokat, amely tapasztalatok felhasználhatók a képzés fejlesztésében. A felmérésben 43 fő harmadéves ápoló szakos nappali tagozatos hallgató vett részt, az eredmények értékelését 2008-ban végeztük el. A vizsgálat módszere az ún. "Csapdakeresés" módszere volt. Az eredmények közül elsőként a segítő kapcsolat alapelveinek érvényesülését vizsgáltuk. Az ápoló hallgatók 51,2 százaléka az ápolást tradicionális felfogásban értelmezi, azaz a betegek bevonása nélkül, helyettük akarnak gyógyulni. A betegek aktivitásának elvárása az önállóság premisszáinak segítségével mérhető fel. Ezek során a mintában használt premisszák esetlegesek és bizonytalanok, valamennyi premissza az esetek 16,69 százalékában teljesült. Az ápolói attitűd vizsgálata során a példaszituációkban legmagasabb, 60,4 százalékban a restriktív vonást hordozó betegvezetési stílusok előfordulása. Megállapítható, hogy mind az alapelvek, mind pedig a betegvezetési stílusok tekintetében a sztereotípiák élénken élnek, és működnek a valóságban, amelyek módosításához szükséges a képzés hozzájárulása.