Az utóbbi évtizedekben a modernitást uraló tudományos racionalizmus elhalványulóban van, és a legkülönbözőbb olyan nézetek terjednek, amelyek ellentmondanak neki, de amelyeket a mai ember szívesen elfogad, mert annak tanai rá relevánsak, az ő mindennapi problémáiban ígérnek megoldást. A tanulmány a spiritualitás terjedését és formáit tekinti át. Ezek egy része valamilyen szekuláris vallásosságot jelenít meg, más része mintegy helyettesíti a pszichoterápiát. A pszichoterápiában is kialakultak olyan irányzatok, amelyek az emberi személyiség nem-biológiai, sok szempontból misztikus képességeit és erőit használják fel. Ezek az irányzatok (például a humanisztikus pszichoterápiák) nem feltétlen kérdőjelezik meg a lélektant, hanem annak határait próbálják kitágítani. A spiritualitás jelenségeivel a pszichoterapeuták gyakran találkozhatnak, és akkor állást kell foglalniuk velük kapcsolatban. Egyszerűbb a megítélés (a terápiás megoldás nem feltétlen az), ha a spiritualitás megnyilvánulása kóros, a realitás felől elterelő. Érdemes azonban összegyűjteni a tapasztalatokat és szakmai megbeszélések vagy adatgyűjtések, vizsgálatok tárgyává tenni, ha a spiritualitás élményvilág a mindennapi életfeladatokat nem zavarja, vagy éppen a személyiség fejlődését, kibontakozását segíti.