A bizonyítékalapú orvoslás világában egy innováció elfogadtatásához a randomizált, kontrollált vizsgálatok elengedhetetlenek. A farmakológiai vizsgálatok gyakorlatával ellentétben azonban a sebészi innováció számos buktatót rejt: kontrollcsoport felállítása sokszor nem egyszerű, a placebo fogalma sem könnyen definiálható, az álműtétek alkalmazása sem jogi, sem etikai formában nincs kellően szabályozva, ugyanakkor esetleges szakmai előnyei is kétségesek. A tanulási folyamatból eredő, időben és térben változó kockázat is a sebészeti kutatások sajátos velejárója. Igény mutatkozik tehát olyan vizsgálati módszertan keresésére, amely az előbb említett nehézségeket áthidalja, klinikailag mégis releváns és széles körben elfogadtatható eredménnyel járhat. A nemzetközi irodalomban egyre többször találkozhatunk a problem-based evidence kifejezéssel, amely az evidenciákat konkrét gyakorlati problémákból kiindulva, a felhalmozódó szakmai tudásból és tapasztalatokból nyeri, ezért a manuális szakmák kutatásait illetően számos előnyt jelenthet a randomizált vizsgálatokkal szemben. Ilyen vizsgálati metodikákkal a jelenleginél jóval szélesebb körben nyílhat lehetőség sebészi kutatások indítására és nemzetközi elfogadtatására.