Kritikus állapotú betegekben a nátriuretikus peptid a kardiális diszfunkció és a halálozás prediktora. Cardio-pulmonális reszuszcitációt követően a szeptikus jelek monitorozása a globális agyi hypoxia indukálta immunológiai alterációk miatt differenciáldiagnosztikai problémát vet fel. Tanulmányunkban a nátriuretikus peptid N-terminális prohormonja (NT-proBNP) és a procalcitonin (PCT) szérumszintjének összefüggéseit vizsgáltuk sikeres, kórházon belüli újraélesztést követően a szeptikus komplikációk szempontjából. Összesen 35 beteget vontunk be a prospektív leíró tanulmányunkba. Valamennyien a sikeres újraélesztés után intenzív osztályra kerültek. A szepszist az ACCP/SCCM konszenzuskonferencia kritériumai alapján diagnosztizáltuk. Sorozatos PCT- és NT-proBNP-mérések az intenzív osztályos felvételkor (TO), 24 (T24) illetve 72 óra múlva (T72) történtek. A keringésmegállás megoszlása: 25 asystolia/pulzus nélküli elektromos tevékenység (ASYS/PEA) és 10 kamrafibrilláció (VF). Az ASYS/PEA csoportban 7 esetben alakult ki szeptikus (S) komplikáció. A szeptikus betegekben mind a PCT, mind az NT-proBNP szérumszintje szignifikáns magasabb volt a TO időpontban, de a két marker között szignifikáns korrelációt nem találtunk. Habár az NT-proBNP szérumszintje a VF csoportban magasabb volt mint a nemzetközi irodalomban megadott normál tartomány, az ASYS/PEA alcsoportokban (S, NS) mért értéktől nem különbözött szignifikáns mértékben. A magas 72 órán belüli mortalitás (összmortalitás: 22/35, ASYS/PEA: 20/25, VF: 2/10) miatt a 24 ill. 72 órás biomarker értékek nem voltak összehasonlíthatók az egyes alcsoportokban. Reanimált betegekben az NT-proBNP emelkedése összefügg a kezdeti ritmussal (PEANF). A VF csoportban az emelkedett NT-proBNP-szint a kamrafibrillációt általában megelőző súlyos szívizom-iszkémiával magyarázható, míg a szeptikus csoportban az NT-proBNP a procalcitoninhoz hasonlóan viselkedett.