A primer Sjögren-szindrómában előforduló veseérintettséget illetően a különböző vizsgálatok igen eltérő 2-67% közé tehető előfordulást találtak. Az eltérő eredmények hátterében elsősorban a betegség különböző klasszifikációs kritériumait és a betegek eltérő beválasztását szokták megjelölni. A veseérintettség leggyakoribb manifesztációja primer Sjögren-szindrómás betegekben a hidrogén ionok kiválasztódási zavara a disztális vesetubulusban, amely teljes vagy részleges disztális tubuláris acidózishoz vezet. Gyakori jelenség a hyposthenuria, a vese koncentráló- és hígítóképességének beszűkülése, proteinuriával vagy anélkül. Primer Sjögren-szindrómában a veseérintettség járhat ugyan panaszt okozó általános tünetekkel, mint például hypokalaemia kiváltotta izomgyengeséggel, polyuriával vagy nephrosis szindrómához kapcsolódó ödémával, de az esetek zömében tünetmentes marad. A visszatérő vesekövesség előfordulása jóval gyakoribb e betegekben, esetenként akár calcinosist vagy veseelégtelenséget is okozva. A szövettani vizsgálat az esetek döntő többségében tubulointerstitialis nephritist igazol, a glomeruláris betegség ritka, ezekben az esetekben gyakran cryoglobulinaemiával jár. Jelen esetbemutatásunkban egy évek óta kétoldali vesekövesség miatt több alkalommal invazív urológiai beavatkozáson átesett beteget szeretnénk bemutatni, akinek osztályunkon diagnosztizáltuk primer Sjögren-szindrómáját, és akinél a veseérintettség és a reumatológiai alapbetegség között oki kapcsolatot feltételeztünk.