A szemtünetek társulása Graves-kórban igen gyakori. Míg felnőttkorban az orbitopathia lefolyása és terápiája kiszámíthatatlan, addig gyermekkorban a szemtünetek enyhébbek és ritkábbak. Az autoimmun Graves-orbitopathia pontos patomechanizmusa ismeretlen, de számos - köztük a szemizom-antigénekkel reagáló - autoantitestek megjelenésével jár. Az autoantitestek leggyakrabban a TSII-receptor, kalszekvesztrin, flavoprotein, G2, fehérje, kollagén XIII-as típusa, illetve a pajzsmirigy-peroxidáz és a tireoglobulin ellen irányulhatnak. A szerzők humán szemizommembrán és citoszol antigénfrakciók elleni antitestek előfordulását vizsgálták 62 Graves-kóros gyermekben, valamint 18 Graves-orbitopathiás és 12 szemtünet nélküli felnőtt Graves-kóros betegben. Az antitestek kötődésének kimutatására Western blotting módszert alkalmaztak. Megállapították, hogy a gyermekkori és felnőttkori Graves-orbitopathiában egyaránt kimutathatók a szemizom elleni antitestek. Gyermekek esetén az antitestek a 20-220 kDa-os szemizommembrán- és a 20-180 kDa-os citoszólfehérje-tartományban adtak kötődést, szemben a felnőttek jelentősen kisebb kDa-tartományaihoz (40 és 65 kDa-os membrán- és 20, 50, 65 kDa-os citosznlfehérje-tartomány). Szoros összefüggést találtak az 50 kDa szemizomcitoszol és a TSH-receptor elleni antitestek (TRÁK-pozitivitás) között. Összegezve, a szemizom elleni antitestek megjelenésében és a TSH-receptor elleni antitestekhez való kapcsolatában a gyermekkori Graves-orbitopathia jelentős különbségeket mutat a felnőttkori formához képest.