A béta-blokkolók hipertóniában történő alkalmazásának előnyei az utóbbi években megkérdőjeleződtek néhány nagy, randomizált vizsgálat (LIFE, ASCOT) publikációját követően. Ezen klinikai vizsgálatok alapján feltételezték, hogy a hipertónia kezelésében a béta-blokkolók kevésbé hatékonyak a stroke prevenciójában. Ugyanakkor a miokardiális infarktus és a mortalitás szempontjából nem találtak különbséget a különböző gyógyszeres kezelési formák (béta-blokkoló alapú és nem béta-blokkoló alapú) között. Feltételezték, hogy a régi típusú béta-blokkolók (atenolol) anyagcserehatása kedvezőtlen (inzulinszenzitivitás, lipidparaméterek) és többek között ez okozhatja a klinikai végpontokban észlelt eltéréseket. Ugyanakkor a béta-blokkolók egy nagy gyógyszercsoportot alkotnak, eltérő farmakológiai tulajdonságokkal (béta-receptor szelektivitás, vazodilatátor hatás stb.), ami miatt nem lehet egy csoportként kezelni őket. A nebivolol és carvedilol esetében már bizonyították, hogy semlegesek az anyagcserére, az egyéb kardioszelektív béta-blokkolók esetében (metoprolol szukcinát, bisoprolol) pedig nincs bizonyítva a kedvezőtlen anyagcserehatás. A szerző részletesen áttekinti hipertóniában a béta-blokkoló kezelés előnyeit, indikációit és az esetleges hátrányokat. Az utóbbi évek nagyszámú klinikai tanulmányai és metaanalízisei alapján valószínűsíthető, hogy a vérnyomás célértékek elérése a legfontosabb feladat, amit általában kombinációs kezeléssel tudunk megvalósítani. Kevésbé lényeges a gyógyszerek szoros protokoll alapján történő megválasztása. Általánosságban kijelenthető, hogy a béta-blokkolók továbbra is az egyik legfontosabb gyógyszercsoport marad a hipertónia kezelésére.