A jelenleg praktizáló családorvosok nagyobb része még azt hallhatta egyetemi tanulmányai során, hogy az allergia elsősorban a fiatalok (csecsemőkortól a fiatal felnőttig) betegsége. Elméletileg prevenciós erőfeszítéseink is a születést követő hónapok, évek során bekövetkező szenzibilizációk elkerülésére koncentrálódtak volna (primer prevencióként), ami azonban a gyakorlatban nemcsak kivitelezhetetlen, de pontosítást is igényel. A cél ugyanis nem a szenzibilizáció elkerülése, hanem a túlérzékenységi reakcióké, mert nagyrészt a specifikus, toleráns immunválasz biztosítja a környezettel való együttélésünk lehetőségét. Ennek megfelelően az allergiás megbetegedések, a tennivalók megítélése is változott az elmúlt húsz évben.