A tanulmány friss világbanki és OECD adatok alapján azt vizsgálja, hogy Magyarországon és a posztszocialista országokban általában miként alakultak az elmúlt két évtizedben az egészségügyi szolgáltatások abszolút és relatív árai - összehasonlítva más országokéval, illetve a GDP egyéb komponenseivel (közlekedés, oktatás, beruházás stb.). A szerző arra a következtetésre jut, hogy Magyarországon nem csak a gyógyítás érdekében felhasznált inputok ára alacsony (pl. bérek), de ugyancsak alacsony az ára azoknak a jószágoknak is, amelyek kifejezetten károsak az egészségre. Elsősorban az alkoholra és a dohánytermékekre igaz ez. Az alacsony árak viszont minden körülmények között keresletnövelő hatásúak. Olcsó a káros és olcsó a - népegészségügyi szempontból - hasznos fogyasztás is. Ez olyan, mint amikor a kezdő vezető egyszerre nyomja a gázt is, meg a féket is. Talán ez az egyik - mindezidáig figyelmen kívül hagyott - oka a különösen kedvezőtlen magyar demográfiai adatoknak.