Az orvos társadalom érthető érdeklődése a prospektiv kutatási módszerek iránt háttérbe szorította a szakmai tapasztalaton és intuíción alapuló vizsgálati eljárásokat. A szerzők demonstrálni kívánják, hogy prospektív kutatási módszerek nem alkalmazhatók minden orvosi problémára. Bizonyos esetekben az adatok retrospektív kiértékelése nyújt optimális lehetőséget a szülészeti ellátás fejlesztésére. A vállak elakadásából származó idegrendszeri sérülések száma exponenciálisan emelkedett az Egyesült Államokban az 1970-es évek közepe óta. Minthogy az ilyen sérülések rendszerint bírósági eljárásokhoz vezetnek, ügyvédek és biztosító intézetek birtokában levő dokumentumok alapján tanulmányozták a szerzők 103 olyan magzati sérüléssel végződő esetet, ahol a vállak elakadásával járó szülés körülményeit a kórlapok részletesen leírták. Az adatok kiértékelése alapján kiderült, hogy az esetek 80%-ban az orvos a fej kigördülését követő 3 percen belül extractióval fejezte be a szülést. A múlt század első hét évtizedében az amerikai szakorvosok megvárták a fej megszületését követő kontractiot és a magzat testének ezzel járó spontán megszületését. Ezzel szemben a század utolsó 25 évében a fetus prompt extractióját javasolták a hivatalos tankönyvek. Ezt a változást a vállak elakadásának és az abból eredő sérülések epidemikus megszaporodása követte. Ez a körülmény támogatja a halva született magzatokon végzett kísérletek eredményeit, melyek ahhoz a konklúzióhoz vezettek, hogy a plexus brachialis sérülések a magzat testének erőszakos extractiójából származnak. Tapasztalataik alapján a szerzők az intervenciót elkerülő konzervatív szülés vezetéshez való visszatérést javasolják a magzati sérülések elkerülése céljából.