A patellofemoralis ízület ellátására több elfogadott módszer létezik napjaink térdprotetikai gyakorlatában, ezek közül azonban egyik sem tekinthető optimális megoldásnak. A patella protetizálás szükségességét napjainkban is sokan megkérdőjelezik, és inkább a térdkalács változatlan állapotban hagyását részesítik előnyben. Hazánkban a nemzetközi gyakorlattól eltérően elterjedt metodika a térdkalács reszekciós arthroplasticája (spongializáció) is. Tekintettel arra, hogy a nemzetközi összehasonlító tanulmányok többsége a klinikai eredményeket illetően egymásnak ellentmondó következtetéseket állapít meg, a kérdés megítélésben érdekes lehet a humán patellán különböző felszínmódosító eljárások után létrejövő szöveti elváltozások hisztológiai tanulmányozása is. A szerzők jelen munkájukban 11, különböző okok miatt revíziós térdprotetikai beavatkozásokon átesett beteg patellaris felszínéről nyert szövetmintákat elemzik. A primer műtétek során három esetben patella protetizálás, háromban spongializáció történt, a fennmaradó öt betegnél a térdkalácsot változatlan állapotban hagyták. Patella gombprotézis beültetés, valamint spongializáció utáni makroszkópos és mikroszkópos elemzéseket végeztek és megállapították a kialakuló remodellációs szövet összetételét. Változatlan állapotban hagyott térdkalácsok esetén értékelték a valamennyi betegnél kialakult hialinporc degeneráció mértékét, és ismertetik a szövettani leleteket.