A lassúbb (<=70/min) nyugalmi szívfrekvencia előnyös a hosszú távú kardiovaszkuláris halálozás szempontjából nemcsak az átlaglakosságban, hanem számos betegcsoportban (koronáriabetegség, posztinfarktusos állapotok, hipertónia, szívelégtelenség) is. A szimpatikus idegrendszer aktivitását gátló adrenerg béta-blokkolók kardioprotektív hatásukat döntően a szívfrekvencia csökkentés révén fejtik ki. Az optimális nyugalmi szívfrekvencia (koronáriabetegségben: <=70/min, angina pectorisban: -50/min) elérése céljából a betegre szabott, optimális béta-blokkoló jól tolerált adagjának körültekintő megválasztása, kititrálása szükséges a mindennapos orvosi gyakorlatban.