A genetikai, és különösen a molekuláris genetikai módszerek integrálása a temperamentum kutatásába számos korábbi feltételezés empirikus vizsgálatát tette lehetővé. Különösen értékesek azok a kutatások, ahol a pszichológiai, genetikai és idegélettani információk együttesen jelennek meg, és a genotípus és a pszichológiai jelenség közötti közvetítő mechanizmusok is tesztelhetővé válnak. A temperamentum kutatásában ez elsősorban a szorongással kapcsolatos dimenzióknál érvényesül. A jelen áttekintésben a temperamentum klasszikus viselkedésgenetikai vizsgálatának rövid összefoglalásán túl az utóbbi évtized molekuláris genetikai eredményeiről számolunk be. A felnőtt populációkon leírt eredményekből kiindulva a csecsemő- és a gyermekkorban végzett kutatások elsősorban a negatív emocionalitás jellemzőit vizsgálják. A kandidáns gének, ugyancsak az egészséges és patológiás felnőtt adatokból merítve meghatározóan a monoaminerg neurotranszmisszió egyes elemeit kódoló gének közül kerülnek ki. A negatív emocionalitással a szerotonin transzporter promoter régiójának polimorfizmusa, valamint a kortikotropin releasing hormon génje mutatott szignifikáns asszociációt több vizsgálatban is. Ezek az eredmények jól illeszthetők az idegélettani modellekbe.